Még mindig ugyanaz

MÉG MINDIG UGYANAZ…

Még mindig ugyanaz vagyok, mint voltam,
Pedig ugyancsak sokat vándoroltam
A képzelet országútján a Világot bejártam,
De szépséges Magyarországnál szebbet nem találtam.

Ugyanaz maradtam, mint ötvennyolc éve,
Pedig sokszor siklódhattam volna félre
De nem tettem, mert igaz akartam maradni,
Soha nem akartam az Istent káromolni.

Értek csalódások de akkor sem csüggedtem,
A káromlásokra csak jó szóval feleltem.
Köpönyegemet senki kedvéért nem forgattam,
Becsületemet alamizsnáért nem árultam.

Kiváltságokat nem kértem és nem kaptam soha,
Volt, aki azt mondta te hülye vagy és ostoba
Mert az adódó lehetőségekkel nem élsz,
Mi van kenyeres pajtásom talán csak nem félsz?

Öntörvényű életemet soha fel nem adom.
Akkor sem, ha az élettől pofonokat kapom.
Ugyanaz maradtam, mint ötvennyolc éve,
Pedig sokszor siklódhattam volna félre.

Még mindig ugyanaz vagyok, mint egykor voltam,
Embertársaimat soha nem rangsoroltam.
A hazámat elárulni nem akartam,
Ezért csak kis emberke maradhattam.

Az élet nehézségein mindig túljutottam,
Az akadályokat kikerültem, átugortam.
Nincsen mit megbánjak, máig ugyanaz maradtam,
Becsületemet alamizsnáért nem árultam.

Zirc, 2005. Október 31. 19: 45

Ifj. Nagy Bálint








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.