Mert mind azt hisszük

Mert mind azt hisszük

Mert mind azt hisszük, hogy szarabb már nem lehet,
Hogy mind Isten kezében vagyunk.
Csak azt felejtjük el, hogy a jó öreg
Izzadó kezében luxusmóltömeg-
Ként a síkos talajon, a tapadós pára
Alatt azért igen sűrűn esünk pofára.
Mert mind azt hisszük, hogy az istenpermeteg
Nyugtató lánykeze csuklónkra ráremeg
De persze a végén nem;
Vagy ki tudja,
Vagy ki mondja el nekem.
Segíts magadon, Isten is mc’segít,
Vagy úgy maradsz, mint mc’nugetts-
Panírban életelveink.
Befed a hálás roppanír
Benne a nőies konyhapír
Teríti bárgyú arcodat,
Mert azt hiszed, hogy jön huzat,
Mélyre menő mélylevegő.
De persze nem, kedvesem.
Mert mind azt hisszük, hogy a közelmúlt a jó
s ami most van az antijó
Meg, hogy meghalni volna jó,
Ha jönne egy delejes vontató,
Heló! Te már most nem érted az egészet…
Mert azt hiszed, hogy csak harapsz és sose vérzel,
Kóser húsnak képzeled magad, csak
mert jó bőrnek neveznek
vagy mert száraz deo kipárolgása van
vértelen ajkad közül kitámadó nevednek.
Mert mind azt hisszük, hogy SI- mértékegység
Alatt futnak az emóciók, rossz- és jómagunk,
Mint a colgate adag a reggeli fogkefére
S nem tudjuk, volt-e eleje, volt-e vége
Mert mind azt hisszük, hogy Isten kezében vagyunk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.