Majd egyszer...


Majd egyszer…

I.
Mosolyogni látom az égboltot
sötét és boldog a csönd,
gondolatom feléd tör utat.
Rajtad pihen az álmom,
szívem boldog
és újabb együtt töltött percekért kutat.

Most keresem a helyed,
neked szól a jókedv, a mosoly
a pillanat megdermed,
mint pillangóban az éj,
lépted hallgatom
és kiváncsiságom hívogat,
csak gyere és mesélj!

Álmodj velem…
hogy jó lesz, amikor újra látlak
tűzsugarat kacsint a szemed,
szó szót követ,
hol vagy ha hívlak, hol a gondolatod?
Víz csöppen a forró homokba
én nyújtom s te fogod a kezem.

II.
…késő van,
elmúlt a nekem szánt időd!
Én zavartan mosolyogtam,
pedig fájt minden szavad.
Sokáig bírtam a könnyekkel,
próbáltam nem belegondolni,
nem észrevenni az igazat.

Csak otthon fájhat
négy fal között egyedül,
a csönd ápol bíztatón
és senki nem felel.
Áll az idő, nem érint gondolat,
majd egyszer, ha megnyugszom
az emlékem leszel.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.