majd elválik

Úgy beszélsz, mintha mindenben
ott lenne az Isten, a te Istened, (az
enyém biztosan nem, hisz nekem
semmim sincsen), aki veled didereg
minden döntésképtelen útkereszt-
eződésedben, most az éjszaka
fényeinél mintha halványodna
feje felett a megkopott glória,
még egyszer megdörzsölöd
a szemed, hinni akarok-ot őröl
fogsoraid között a zománcos jelen,
elhomályosult tekintetedben
hüvelykujját rezignáltan emeli
égnek (Ady lelkében is ilyen rőzse-
dalok égtek - gondolod magadban)
s reménykedsz, hátha egyszer egy
kiégett utazóügynök megszánja,
felveszi, talán még fizet is neki egy
kört az útszéli motelben, legközelebb.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.