Nagyapám emlékének

amikor
a kórház folyosóján ül
egy karosszékben
nyála folyik arcán –
mire gondol?

valaha katona is volt
és amatőr rádiós
az egyetemből már csak
egy év hiányzott
a kaktuszok szerették
az emberek belerúgtak
meggyötörte az élet
ötvenháromban elvette
nagyanyámat
ötvenhatban látta
Sztálin szobrát a földön
ötvennyolcban megszületett
egyetlen lánya
orosz anyja
törte a magyart
(tyükrös pöntyöt
kért a hentestől
mit? kérdezte az
hát tyükrös pöntyöt !
hogy mit tetszik?
azt ott ni ! )
tanult franciául
angolt és németet …
idézett
és igézett
vidáman mosolygott
egy régi képén

felültetett a hintára
és megfogta kezem
ha sétáltunk
csodaszép meséket
mondott
azt gondolta soha nem
költözik el innen örökre
de ma délben mennie kellett
s már csak a semmi öleli körül






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.