Tükörben

én istenem jó istenem te áldott
halld meg szavam e főbenjáró álmot
segíts hogy beteljesítsem a vágyad
motyogj el értem végtelen imákat
lássuk egymást holdvilágnál és kérjed
hogy láttassam meg a világot véled

megnézheted hogy fut ráncba az éjjel
hogy bújik el egy hegy mögött a nap
dorbézolhatsz mennyen túli kéjjel
mielőtt a reggel szemedbe kap
felébredhetsz egy halványszürke csókra
elindulhatsz a munkába s talán
- ha lépteiddel együtt ver az óra -
bekopoghatsz a hűs föld ajtaján

hallhatsz meséket óriásokat
láthatsz királykisasszonyt kiből nő lett
s mikor magába zár egy gondolat
szeretheted a glóriátlan nőket
fizethetsz értük érzelmet és hálát
miközben testük lelkük téged jár át
Úr lehetsz a disznók közt te kondás
(Isten-isten, minőségi romlás)

és látlak én is égi székhelyedről
nézem álmod lelked és az arcod
figyellek s ha úgy látom jónak fentről
zajos szívedre cédulát ragasztok
buzgó kezeid egymásba fonod
hogy „legyen meg a te akaratod”
majd fagyos ujjal érint meg a nemlét
az ég szeméből rád csöppen egy emlék
s te átviharzott halandó szavakkal
fohászkodol hogy szűnjön meg e láz
s mikor redőtlen éjbe vált a nappal
imára gyúlsz s bocsánatomra vársz

És akkor, áldott, isteni alak,
ha jól felelsz, én megbocsátalak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.