Fulladok

Felépítettem egy falat,
Mögé rejtettem el magam,
De szétzúzta egyetlen szavad,
Védtelen lettem akaratlan.

Léket ütöttél szívemen,
Elárasztanak az érzések,
Fölösleges bármit tennem,
De feladni még félek.

Itt fulladozok egyedül,
Rettegve küzdök az életért,
De a szerelemtől senki sem menekül.
Csak másnak fogják a kezét.

Te sose nyújtasz kezet?
Vagy még bízzak legbelül?
Érzem, ez így nem mehet,
Feszül a hurok nyakam körül.

Kezdek kifáradni lassan,
És a víz is nagyon hideg.
Az életem, mit neked adtam.
Ha nem kell? Élnem minek…







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.