elégia

kezedre csöppen a csend
gyanta pereg
világnyesedék lombkoronája
hervadunk fáradt rügyemberek
elégett isten minden fája
itt van a tél hogyan hevítselek

felhőkön átüt a hold
szakad a rend
csillagösvények koldusbarátja
tallérszikrázó lángba mered
emberjajból szűk szőrcsuhája
pokolimától a szája remeg

arcodon alvad az éj
vak szerelem
szunnyadozókat megsegítőnek
eljön a gyilkos szép türelem
ne félj halottra hiába nem lőnek
bújj csak a jéghideg ködbe velem

szennyes a holnapi nap
aranyos sár
foltozott ingű tündérgyerek
gyolcsviganós nagyanyja a nyár
sietős lépteitől kipereg
könnye az isteni zsoltár

szemedben tompa a fény
egykori ég
manóhad szökell szarvasokkal
gyémánterdőben vágyteli vég
nap szippant hajnalharmatokkal
elfogyunk mint a halk tünderegék






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.