Depresszió




(1)

meghozták
tested:
idegen,
itt fekszik
hidegen,
de nem segít,
nem hallja meg
az örök,
az eső
halkan
csöpög,
az arcodon
torz vigyor,
sikoly
hevert rá,
hanyag
halott vagy.


(2)

ajtóm előtt újság és tejes üveg helyett
ott állva a lépcsőházban, bénáztam vakon
csak a tegnap kihűlt reggel hevert
előttem, akár halott, a téltől kopasz ravatalon
és a kulcsaimmal babráltam kissé bután
majd a zöldre festett kereten és a záron,
s ott feszengtem, mint kínos kaland után
pedig tudtam: csak a kulcsot nem találom.  


(3)

a szobában vak sötét volt,
araszoltam, mint csiga a réten,
még egy kicsit, - nyújtózkodtam,
hogy a kapcsolót mégis elérjem,
s a fény, amely elömlött körben,
örvénye, végig áradt lágyan,
a falakról a földre lecsorgott,
oda, ahol éppen álltam,
még vak voltam, de hallottam,
amint a szál, wolfram hangja pengett,
kiégett az izzólámpa,
s a szoba ismét, sötét verem lett!


Budapest,2005









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.