Estutó a cigánysoron

fohász reppen cafatokban a tánc süt sistereg
a süppedõ szélbe szimatolnak a cifra szekerek
álombéli lovak pillangók illatos madárkák fényei forronganak
csodatûzön barnul a boldogság
vérzik az ének mesék mámora bûvöli a reménységet
pipás vénasszonyok fogatlan mosolya roskad
az aszott arcokon izzadság vigyorog
keserû ínség szuronyai közt
parázsszító forgatag fakad

szól a nagyharang szomorán
elkerálták jó kabalám
csóró lettem lelkem-anyám

kacagások tünde kútjaitól  gajdoló bokroktól
visszhangzik a virágtábor
szoknyák színes kavalkádja cseperész
szutykos szavak szotyognak
vadon nõtt hangoskodás
nyugtalan vérû indulat kereng
elvégzett lombok szigora bólogat
mélyfekete felhõzet dobol a döbbent ég alatt
felszakadozó tájakat hordoz a lehetséges idõ
megmutatkoznak az indulások
szabad ringató vándorlások buzognak elõ
a készülõ kékség megbokrosodott szemébõl
és utat lopnak maguk elé mert nincs visszatérés
a visszavonhatatlan múltba
amely õrzi õket s el alig engedi

dévla dévla de megvertél
jajaimba elkerteltél

tenger éjszakában
toprongyos sárputrik vigyáznak
fehérmadaras álmokat


(1974)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Kláris, 2005/1