A városi park - Grazer Stadtpark

Át- meg átszövik a parkot
szép, árnyas sétányok,
melyeken az öregúrral
nap mint nap sétálok.

A platánok még kopaszon
nyújtóznak az égre:
átsejlik az óratorony,
Graz város jelképe.

Mókus szalad fától fáig,
élelmet keresve,
néha a bokrok alá is
kíváncsin belesve.

Cinkék ugrálnak a fűben
ezt-azt csipegetve,
madárcsivitelés hallik,
a tavaszt jelezve.

Kinyílott már a hóvirág,
s néhány másik társa:
lila, fehér, sárga szirmok,
fű közt kandikálva.

"No Hope No Fear" kiállítás
januárig tartott:
emiatt is felkeresték
jópáran a parkot.

Szénfekete kertészlegény
söpri a levelest:
vak is látja, Afrikából
jöhetett egyenest.

Egy ukrán fiatalasszony
fegyelmezné fiát,
ám nem tudja visszacsalni
az eleven Gyimát.

Hangtalanul húz el épp a
parkszerviz járgánya:
e-kocsikat használnak már,
nincs annak hátránya.

Egy kíváncsi kacsa ámul
a négy sáv forgalmán,
gyalogost is jól megbámul,
a fejét forgatván.

Majd áttotyog a sétányon,
a szemünk láttára,
s iparkodik tovább, mivel
ott csipeget párja.

A Park House teraszán épp
retró zene csendül,
s egy idős pár önfeledten
máris táncra perdül.

Platánfa tövében odú,
nem is oly kicsike:
egy egész család belefér;
nem tudom, hiszik-e?

Plédjén egy ősz fafaragó
dolgozgat szorgosan,
portékájából ha vesznek,
mosolyog boldogan.

Néhány pad úgy tűnik, foglalt,
egyiken réztábla:
felirata szerint főleg
a Herbertet várja.

Egy másik, a "Die 1er Bank"
Waltinak van szánva;
fogalmam sincs, hogy él-e még,
ám nélküle árva.

Amott négyen meditálnak;
Falún Dáfá, tudjuk:
a megvilágosodáshoz
vezet az ő útjuk.

Barna leány ül egy padon,
könyvébe mélyedve,
egy-egy bekezdés végén a
távolba révedve.

Ifjú költőnő mélázik,
tolla végét rágja,
s halkan dúdol egy dallamot,
míg a múzsát várja.

Réce  totyog, majd felrepül,
elévág a tojó:
széles ívű röptük talán
már a nászért folyó.

Van, ki sétál, más már kocog
sortban és pólóban,
családok és jóbarátok,
párban és szólóban.

Hébe-hóba magyar szó is
hallik, nemcsak német,
török, arab, szláv nyelvek is
árnyalják a képet.

Elveszettek légiója
padok köré gyűlik,
söröznek, míg magnójukon
épp Bob Marley-t nyűvik.

Nem tudható, melyiknek hol
csúszott sorsa félre:
most fő foglalatosságuk
kijönni a térre.

Délceg fűzfa, sörösdoboz
lerakva melléje;
sürgős volt annak, ki itta:
hajtotta veséje.

Mozart szobra gyakran náthás:
hajnali harmatcsepp
egyensúlyoz orra hegyén;
sorsáról a nap tesz.

***

Bájos modell haját fotós
igazítja éppen,
hogy biztosan jól mutasson
a készülő képen.

Egy alkalmi kötéltáncos
párja kezét fogva
fél méterrel a föld felett
lépeget inogva.

Aztán a srác mutatja be,
hogy megy ez egyedül,
s ámbár félúton lepottyan,
elvannak remekül.

Barna, bongyor hajú leány,
felemás cipőben;
pukkasztja a polgárokat
e remek időben.

Pár napja egy raszta-paszta
járja be a parkot,
fényképezni, mit szépnek vagy
érdekesnek tart ott.

Tavaszi esőtől a fű
egyre jobban hízik,
Professor Stolz szobra előtt
virágtenger nyílik.

Zöld gúnyát öltöttek a fák,
s madarak százai
lelkes trillával hirdetik:
ideje párzani.

A város apraja-nagyja
a parkban bóklászik:
sétál, kocog, napfürdőzik,
vagy csapatban játszik.

Johann Heinrich Formentini
lovag biz' jól tette,
hogy az első allé fáit
anno elültette!

2024. 02. 26. - 2024. 05. 27.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-08-18 16:34:23
Utolsó módosítás ideje: 2026-08-18 16:34:23