arról hogy miért nem tudsz jó verset írni

Mert azt hiszed, hogy a költészet fennköltebb,
mint a csillagos ég
egy magas hegytetőről bámulva.

Vagy egy gyönyörű katedrálisban hallgatott,
áhítattal teli orgonamuzsika,
karácsony másnapján.

Az igazság viszont az,
hogy a jó vers élőbb, mint az ember.
Igyekszik hitelesebb lenni;
vihar előtt a tenger nyugalma.

De az ördög a részletekben sokszor elveszik.

A legszebb versek öntudatlanok,
mint a ma született bárány.
Tragikusabbak, mint egy hajótörés a nyílt tengeren,
mikor már tényleg nincs remény.
Vagy csak önmagukért szépek, mint egy virág.

Az igazi vers,
mint a szomszéd kisfiú elgázolt macskája.

Milyen gyönyörű, ahogyan  a vért,
megalvasztja és felissza a Nap a forró betonon;
a szétroncsolt koponya körül pedig
aprócska hangyák sürögnek;
teszik a dolgukat ők is.

Szóval a jó költészet felemel
és odébbvág.

Kiszakít az időből.
Türelem virágzik holdporos felszínén.
Kékes, lilás, idegen derengés.

De mi fennköltebb egy jó költeménynél,
mint mikor maga az élet válik költészetté?

Ha nem értettél,
ne írj sose verset.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-06-07 00:33:49
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-07 00:33:49