karabíner (javítás2.)
kedves gyöngéd cuki félénk
mintha receptre írták volna föl nekem
titokban ilyen volt a lélekdokim
láttam rajta szégyelli teste vékony vonalait
különleges szögeit vállainak
szokatlanul hosszú nyakát
gyakran sál mögé rejtette el
csak a profilképéből tudtam biztosan
a hegyek csöndje ejti rabul
elhagyott ösvények és izzasztó kaptatók
úgy örültem hogy hasonló cipőkben járunk
mindketten vonzódunk a praktikus hátizsákokhoz
de a két fotel között
az a három méter
örökre bejárhatatlan út
ott feszül közöttünk
az etikai korlát
az utolsó kézfogásig
amíg csak élek
úgy irigylem tőle
az elégedett magányt
ott fent a vörös hegyen
pedig engem
az óceán vad hullámai hívnak
apály után feltárult homokos fövenyek
de az a három méter
az egyetlen ösvény
amerre vinne lábam
az a három méter
tele titokkal
lennék karabíner
az amelyikkel a kulacsot rögzíti
csak egy napra legalább egyre
a legszebb legnehezebb útjára
fel a hegyre
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-06-01 10:16:11
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-01 10:36:31
