karabíner

szerette a hegyek csöndjét
ahogy a szél bele-belekap sáljába
az elhagyott ösvényeket
az izzasztó kaptatókat
praktikusan kényelmes túracipőjét
sosem a csúcs meghódítása volt a cél
hanem a látvány
ahogy végigfürkészheti a távoli völgyeket
akár a szélesszárnyú ragadozómadarak
vágyom az ő magányára
pedig nekem
a szikláknak csapódó óceán hullámai kellenek
apály után feltárult homokos fövenyek
sós vízpermet arcomon
mégis csak egy napra
legalább egyre
lennék karabíner hátizsákján
az amelyikkel a kulacsot rögzíti
a legszebb legnehezebb útjára






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-14 15:05:32
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-14 17:41:37