Elég kemény emelkedõ jön

A templom falában római kő.
Szőlőlevél-indák között delfinek
siklanak. Nagyjából egy óra
biciklizés kell ahhoz, hogy kiürüljön
az agyam. Ahogy az aszfalton zúgnak a
kerekek, talán ez a folyamatos zúgás
kell hozzá. Az út mellett kétoldalt
repcemezők. Befogadhatatlan sárgaság.
Hol az égre nézek, hol a mezőkre.
Egy gondolatok nélküli test halad
előre a tájban. A repcéből delfinek
ugranak ki, sós permet szitál a
bárányfelhőkre. Nagy öröm van a
mozdulataikban, csak a félig kiszáradt
hársfa alatt álló szoborszent látja
ezt, meg én, egy pillanatra cinkosan
összevigyorgunk. Aztán a legkisebb
fogaskerékre váltok, most egy elég
kemény emelkedő jön, szinte
legyűrhetetlen, a templomig.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2002/36