stramm.






a hordón egy zászló leng.
egy mutatóujjnak felkopik az álla.
majd rájövök
vagy sem, hogy rázom a gyufás skatulyát; hitszegő spongyáit szedegetjük
a kushadt karosszékekből.

a függönyökkel hadilábon állnak a lokálpatrióták.
vége a felsorolásnak,
ha az ámen megpattan,
korlátokba ütközik a zárótűz;
a trolltámaszok elveszítik egyensúlyukat.

szódásszifon a baj velejárója;
szagos füvek vetetlen ágya keresztülolvas,
s ha megkaparintanánk a műholdat, a szippantást…
örökösen hazugságon kapják egymást az egyébként tartózkodó testvérek
és a sarkukban loholó szegény hegedűvonó ettől egy kissé
elferdül, mivel az ősi gyógymódot nem ismeri: végy egy kupaknyi ecetet, bukj le vele
a hidraulikus tárcsa mögé és hipp-hopp, a palánták
máris léket hasítanak az amfiteátrumukba,
mely nevetségessé téve a testvérpárt, lehúzza karmájuk sliccét. -

azt mondod, tiszta kosz a ventilátor, azt mondom, gyűjtsd be egy hordóba
a nyílvesszőket, melyek kicselezik a holdfényt
is.
a periféria szilánkokra hasad,
mitől a tetováló szalon durcás lesz;
s az a mutatóujj,
aminek felkopott az álla, kőkoporsójából kiszáll
és letarolja a bukfencező sünöket.
egy könnycsepptől bebábozódik a ránc, s ha így haladunk,
lassan immúnisak leszünk a minket vérfarkasként követő harántcsíkokra.

te is kapsz egy gumit,
én is kapok egy gumit;
húzzuk meg jó erősen őket!
mert szálkás jósgömbök szórakoznak az ágyásokkal, mígnem a darazsak
megérnek a támadásra.
ellopva minden archívum;
te optikus,
ne rémüldözz, nem szándékozlak titkos receptekkel traktálni!
figyelmezzetek hát!
csak kötelező hűtés után vár balsors az átlókra,
míg a tetováló szalon begyűjti a relikviákat!
virtuális prémje kedvez az évszakoknak,
és már csak Isten kacsingat félre a nálunk oly bohém perspektívákban.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-12-08 08:32:45
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-08 08:32:45