Igenezis


Kezdetben vala az Úr, és a sötét, és a semmi.
És az első napon teremté az Úr a fényt,
hogy világolhasson majdan a szívekben.
És a második napon megteremté az Úr
a vizeket és az eget, hogy az embernek
legyen majd min járnia, min szárnyalnia.
És a harmadik napon az Úr megteremté
a szárazföldet, s vele a végtelen búzamezőket
és a gyümölcsöskerteket, hogy az ember
gyönyörködhessen, s mindig legyen mit ennie.
És a negyedik napon megalkotá az Úr a napot
a holdat, s a csillagokat, hogy az embernek
utat mutassanak, s legyen majd hová vágyódnia.
És az ötödik napon megteremté az Úr a halakat,
vadakat, madarakat, hogy az embernek igaz
társai legyenek,  s kedvét a magosba emeljék.
És a hatodik napon az Úr megalkotá magát az
embert, a nőt, s a férfit, művének koronáját.
És a hetedik napon megpihen az Úr, s nézi
teremtményét, a falánk és telhetetlen embert,
ahogy az uralkodik és gyilkol az Ő nevében,
és setétbe hajítja a nehezen teremtett fényt.
És nagy szomorúságában, mit is alkotott,
az Úr mindörökre elhagyá e világot.
És a nyolcadik napon, észlelvén és fájlalván az Úr
hiányát, az ember megteremté magának Istent,
a saját képére.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-10-22 19:50:56
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-22 19:50:56