az úrinő

az első emeleten alattunk lakott
a hatvanas évek végén a jelenség:
elegancia vörös haj büszke járás
ha feltűnt oldalán az idős barát
ragyogott a felhős ég
mosolya távolságtartó
igazi egyéniség
reméltem én is ilyen vonzó leszek
s a szomszédok irigy pillantása kísér

de mindig van fiatalabb
és így került lejjebb
pár év után továbbállt a
férje után a barát is
az asszony lelke megkopott
haja szomorú-szürkére arca fakóvá vált
a fia akit csak ritkán látott
drogosan vagy józan megfontolásból
naphosszat a gitárját verte
majd szétverte az anyját s a lakást

a hangos évekre már alig emlékeztünk
azt suttogták hogy nagyon beteg
de sosem hallottunk ajtócsukódást
csak az a dübögés rázta meg a csendet

anyám ha meghallotta leküldött hozzá
itattam etettem már mozdulni sem bírt
a halál ami a szobában az órát körbelengte
közelíthet ennyire sunyin

a mentős - ha kihívtuk - ismételgette
ezt teszi a morfin a rák
ahogy a kopár szobában a
párnába süppedt szemekbe néztem
megijesztett a félelmetes magány

sok éven át úgy mentem el az ajtó előtt
hogy vártam kilép egyszer újra
vörös hajjal büszkén elegánsan
ahogy életre kelt néha bennem a múltban
aki
úgy gondolta elindul egy marék gyógyszerrel

de többé fel sem kelt





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-08-15 13:18:55
Utolsó módosítás ideje: 2025-08-15 17:33:37