szépségbörze

nem tudom mi az igazi szépség
a makulátlan bőrű nő
kivasalja éjjel a nappal ráncait
én az ingeket és gatyákat

a makulátlan bőrű nő
reszketve nézi a pigmentfoltokat
amikor tavaszodik
mert fél aszalódni kezd az arca
mint valami túlérett füge

a makulátlan bőrű nő
megválogatja a krémeket
a vegyszeres kencéket
a kukába szórja
megvette mert hirdették
én a fürdőszobában kavartam
a borotvakrémet habosra a szájvízzel
bele babahintőport  
fogkrémmet
anyám vacak arckrémét
pakolást tettem a tízéves képemre
jó vastagon
hogy szép legyek

igaza van a nőnek akinek
makulátlan a bőre a plakáton
hogy nem keni be Barbonnal

hiszek a szépségben
álmomban
a csiganyálas nyáktól porcelán lett a bőröm
mint a japán gésáknak

láttam egy nőt hátulról
gömbölyű fenekén borsózöld textil
lábán fekete velúrcsizma
magas sarka csáléra gyúrva
befelé dőlt mindkét torony
a nő totyogott
megkerülve teszteltem
hátha szép
és makulátlan a bőre
kezében a hosszú zsinórok végén
öt fuksziaszínű léggömb táncolt
hirdetve a szerelmet

nem hiszem hogy csak
a makulátlan bőrű nők boldogok
a borsózöld szoknyás sem tűnt annak
mire az ember megszámolja a csillagokat
és elér az utolsóig
nem érdekli a makulátlan bőr
a nettó egészség
sokkal fontosabb

de nézzük csak mi is az igazi egészség






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-08-04 22:23:26
Utolsó módosítás ideje: 2025-08-04 22:23:26