Feleségemhez
Szeretlek egyetlen feleségem
Nyúlánk, szerény ívekbe
Ágyazott figurád hirtelen
Ragadt meg a félhomályban
Foltozott posztó papucsod
Kedvesebbé tette mosolyodat
Valahol a kertekben érett a szőlő
Mindenki készült a vidám szüretre
Talán ebből éreztünk meg valamit
Megpecsételtük a véletlent, a pillanatot
Egy örökké tartó szerelemmel
A parkban a sétány közepére álltunk
A lámpa fényhatalma alá - csókolózni
Én ekkor ízemre leltem ízedben
Kitárta hűtőszekrénye ajtaját az őszi éj
Hidege sehogyan nem hatott ránk
Az első csók íze máig friss maradt
Aztán jöttek a napok, a napok, a napok
És észrevétlenül összeszoktunk
Létszükség lettél a számomra
Minden ősszel visszatérek ide
Gondolatban a közös életfánkhoz
1975 (2005)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
