A vendég ló

A vendég ló maga megyen,
Poroszkál völgyön és hegyen,
Nem látta senki elleni:
A vendég ló csak egyszeri.

Szemed hiába dörzsölöd.
Tudd meg: a vendég ló örök.
Amikor te már nem leszel,
Akkor is csillagot meszel.

Patája döng parketteden,
míg a szomszéd fel nem jelent.
Mese nincs, be kell vallani:
miből tudsz lovat tartani.

Elmúlik ez is. Azután
a vendég ló sétál Budán.
Fejét rázza, mert nem hiszi,
friss zabot kínálnak neki

a polgár, és a mesterek,
akiknek lelke fellebeg
a Gellért-hegyre, s akkor ott
csak úgy ömlesztik a zabot.

Te magad nem vagy ott Budán,
nem mégy a vendég ló után.
Itt hunysz az íróasztalon,
ha már a fáradság lenyom.

Álmodod a vendég lovat,
hogy szép fejével bólogat…
Bár eszméletlen elmehecc:
te már vendég ló sem lehetsz.

Nem lehetsz asztal, padlizsán,
homály úgy este hét után.
vízesés, rózsaszínű kő,
május, havazás, rózsatő.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szandra May a sivatagban (Marosvásárhely, 2004)
Kiadó: Mentor Kiadó