Kizárólag





A számlázó program kisiklott és rengeteg a sebesült.
Lábrázás keresztmetszete, oszolj!
Aki kardot nyel, az valójában ismerkedni
szeretne a vastartalék kontúrjaival. -
Kizárólag a nagy csontok tehetnek róla, hogy nem lettem felnőtt, tartalmas, igás.
A dűlő szekrénynek és a platform ostromának kitéve elegyengettek mások.
De kik azok a mások?
Elrabolták ifjúkorom, nádasban választottak ketté, mint poharat a fergeteg.
A kétoldali megállapodás rázuhoghat minden kíséretet érdemlő katonára,
mégsem lesznek ők diplomaták, ó, nem; - lassan tanulnak a hibáikból,
s átgázolva másságomon,
most azon töprengenek, hogy a nagy csontokat megőrölni nem szégyen,
sőt, nincs olyan nap,
hogy kétkezi munkájuk során ne falnák fel azokat a szőlőszemeket, amik a semmi oltárára potyogtak,
a ceruzahegyező számára észrevétlen.
Versenyeznek is a kegyeikért,
a karkötőjüket biztonságba helyezve nyújtják ki az ingujjukat,
ám az elérhetetlenség profilján gyémánt csillog azok számára,
akik mélyebben néznek a tükörbe, mint ők teszik ezt.
Mondjátok ki bátran, ha valami nem stimmel,
ontsátok ki a fakultatív gömbök beleit,
száműzzétek a sivatagba gyorsan a forró teát, mi cölibátusban is élhet,
de ne próbáljatok megmérkőzni velem,
aki szemhunyásnyit se alszom soha, a ki sem nőtt mogyorófa dimbes-dombos tájain.
Ez jutalmam, egyben kárhozatom. -
A széthordott fűrészporban nem mereng medál.
Mennyi légtelenített ütközés, a rák páncélja megfonnyad.
Esélyből szabj forgót.
A pörsenés a fejléc maszkját ölti magára és kifigurázza a szarvaskohót.
A milliomos bolygón a madárfütty érdes.
Ősfotók az ódáról.
Filigrán a gézelhajtó filmtekercs, hol küldetésébe süpped a skorpiómarás.
A vásznas doboz pianínója,
a vásznas doboz pianínója,
a vásznas doboz pianínója mindhalálig vörös marad.
Ha pókeres a huzat, ugyan mi tántorítaná el a cselvetéstől?
Mediterrán támolygók dús habzású elektronjai, jaj a jajveszékelőnek! -
Kizárja a pangást az elrettentő.
Aki fél, az nem a te kredencedhez tartozik, az született tótágas.
A kötélcsomóktól rettegsz, a kohéziós tároló rendszer hibátlanságától
szintúgy.
Leltározni milyen fárasztó is lehet…
Gyűrd a szád, mert meghalt a cipész, s a rózsabokor elkülönült.
A lencsevégre kapott fóliáns hatalma elvetemedett.
Jaj az orrüreg-fúvóknak, mélypont, honnét a csikófrizurás kamaszok
közelednek;
és a vásznas doboz pianínója is ott lebeg, ott lebeg.
Jaj a prédamutató fazékfutóknak, a felelősök ártatlanságával bíbelődő fároszoknak,
egy kriptában laknak velem; kompromittáló adat, feladatkör,
s a spiccelés alászáll a vonatrobogásig.
Kizárólag a nagy csontok tehetnek róla, hogy a hagyatéktollak rugalmassága kisiklott.
Rengeteg a sebesült,
hogy széttépem az illuminált fényképalbumot, megregulázom az esernyőmet;
szegény, fekete övvel jutalmazták, azóta okkult eszmék tarsolya.
Talán egyszer ő is akklimatizálódik,
és vért, vért hint a felhőkarcoló magasságú tápláléklánc talapzatára.
Lábrázás keresztmetszete, oszolj, különben az összesöpört haj
a hóhért küldi rád, tudniillik az evezőcsapások
a láncreakcióban felőrlődtek.
Jelképes utam során egy szélmalom leint és bágyadtan susogja fülembe: ámen.
A pocakom macskadémonokat penderít ki szokatlan gyorsasággal, mert hasznot remél a csikorgó princípiumtól.
Akik azt rebesgetik, a habzás a katakombákban kivirul, azok abnormálisak…
Leülök egy taplógombára, hogy végre kiliheghessem magam.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-04-15 08:38:06
Utolsó módosítás ideje: 2025-04-15 08:38:06