Rózsa és Viola (Virágének 2005)

Szomorúfűzfának vízbe hajló ága
Leveleit holdfény ezüstjébe mártja
Drága Violámnak könnyes az orcája
Tudjuk ez szerelmünk búcsú éjszakája

Szomorúfűzfának lehajlik az ága
Lehajtom fejemet Violám vállára
Ezer csókot hintek sápadt orcájára
Könnyes két szemére keble két halmára

Szomorúfűzfának úgy lobog az ága
Jeges őszi szélben mint ostor csapása
Nem futhatok vissza epedő karjába
Megszakad a szívem nem nézhetek hátra

Szomorúfűzfának kopár minden ága
Az én árva lelkem börtönbe van zárva
Szerelmem Violám drága vagy te Drága
Fizetésem Rózsa s hat gyermekem várja





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-09-13 13:30:11
Utolsó módosítás ideje: 2024-09-13 13:30:11