Amit tudunk...

Amit tudunk  -  csak egy fénypillanat,
amit nem  -  örök, időtlen-szabad.

Amit tudunk  -  kis hangyabolyt teremt,
de amit nem  -  hegyláncot, végtelent.

Amit tudunk  -  ringó vízcsepp csupán,
amit nem   -  határtalan óceán.

Ha beismernénk, amit nem tudunk:
égre szállhatna tiszta csillagunk,

hagyhatnánk értelmetlen tetteket,
s szívünkhöz érne piros szívmeleg,

az Értelemnek felelne a szó,
s elnémulna önérdekű csaló,

sok zászló hullna a semmibe át,
de zászló hozna sok népnek  -  hazát,

egy lenne újra feldúlt-csendű ég,
emberibb szívű az emberiség.

Tudom: ily vágy ma nevetni való,
s nevet is rajta gőg, gyilkos való,

palotás tolvaj, kastélyos kisúr,
a törtető, ki mást jogból kitúr,

hiéna-hit, mely oly szépen papol,
de szőre, bőre szennyes valahol,

vad állkapocs, mely ártatlanba tép,
s később fennkölten mond ordas mesét.

Ha beismernénk amit nem tudunk:
közelebb jönne hozzánk önmagunk,

fent meg-meglátnánk Éden csillagát,
s lent kezét nyújtó, segitő Hazát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÚJ HEVESI NAPLÓ, 2001/4