Nőnek lenni – vágyottnak lenni

Kimerültnek érzem magam.
Szinte mindig, ha kimegy a koffein hatása.
Kár, hogy nem birok kávéból inni
napi egy főzetnél többet.

Valaki kimoderálta a Kvázinőmet. Aztán
meg vissza. A mai szememmel
tekintsük bosszús falfirkának.

Rebi mutatta egy férfinak.
A barátnőd? Ez hülye! -
Én meg azt mondtam rá, hogy: Beee!
Rebi meg azt, hogy - engem védett.

Tényleg, minek is olvasgatjuk egymás levetett verseit,
amikor már rég túl vagyunk rajta?
Néha, azonban, vagy inkább gyakran, a jövőbe írunk
úgy, mint ahogy palackpostát küldenénk magunknak címezve.

„A szádhoz kapsz, mint a kezét egy kisgyerek” *
Ez tényleg egy csodás metafora.
Az égbe gyökereivel kapaszkodó fa - úgyszintén.

Valahogy úgy képzelem el a hitet,
mint a szüntelen boldogságot. Sic!
Isten tenyerén való élést.

Csak a szerelmet érzem hozzá hasonlónak.
Meg az írást.
Emlékeztet rá, hogy nő vagyok.
Pssszt, maradjon köztünk.

*Vajdics Anikó





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Petőcz András Blogja Szépírói Kurzus, 2022/03/
Feltöltés ideje: 2023-02-18 08:56:34
Utolsó módosítás ideje: 2023-02-18 09:02:08