vers a néhai

letépkedték színes  virágát levelét
lett mezítelen gally meg ág
foszló kérge redői közül
porként  peregnek az apevák
szürke filozófia meddő okoskodás
terpeszkedik a kevély szavakon
mivé lett a vers mivé a líra
szakad kabát egy vézna alakon
a versek már nem festenek
csak közönnyel közlő mondathalmazok
mutatják a süket vak  világnak
hé a költő itt én én vagyok
modern világ hát persze
tudom én változnak az idők
csak jó lenne ha te is észrevennéd
egyre többen vannak eme verset kerülők
színek kellenének érzést festő csodák
mert siralmasak a fénytelen száraz szavak
szürke filozófia  meddő okoskodás
borítja a lírát mint az  életet maró salak







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-12-07 19:51:35
Utolsó módosítás ideje: 2022-12-07 19:51:35