NE FÁZZ, FIAM!


A buborékoktól szétfeszülsz.
Pirítós kokettál; ne fázz, fiam!
Hanem légy önmagad akasztója.
A sövényt rugdosod, pedig biztonsági játékos vagy.
Szorgos gyűrűid lencséjén fennakadnak a szitanyomatok.
Hogy megy a leltározás?
Paradigmák tényszerűsége a bokasüllyedés, s a függöny csak utánzat;
a fészkelőt trojkára ülteti.
Ne fázz, fiam!
Egyszerűen illegális a műcsók, mert vényköteles.
Jól jön a mámor, ha ki szorgalmatlan, annak homlokán ott virít a fekete csillag.
Ne másold a jegyeimet!
Nyálkahártyád felhagyott az irigykedéssel, s amíg a nyelved tapogatod, az átlókat meghúzzák a varangyok.
Napos délután: korszakok henyélnek, karnevál néz állatian sötét szemekbe.
Őrzik a fúvócsövet a törzsek,
eltörölve azt, mi nem tétel;
a valódi ikon vegetáriánus és bokszeralsót visel.
Amikorra a párnacsata briliánssá válik,
a kivénhedt űrkomp a bizalmába fogad; - késik minden beleegyezés.
Kéjes nevetések harsonája
az együgyű perc.
Csengőn tárja fel barna szúnyograját az öklendezés.
Izzó cserje leng át a kupolán, s kuszán hal el bíbor ajkán a finisnek, a látcső.
A miliő recepciós pultja sajnos, konkoly.
Sírba röhögnek a kométák,
a csurgatás részese a kolosszusnak;
bambán lép elő a történelemből száz gerlice, s ki varázspálcákra tört.
Ne fázz, fiam!
Egy zsák tollat, s egy mérgezett hegyű tűt hagyott rád
a sorozatgyilkos;
bébiétel konzerves dobozával összekaristolta az ereklyédet.
Fétisem int, jer közelebb, mustárcsorgató.
Valaki felhív és beléd beszéli, vedd már észre, csupa rom vagy, s felszarvazott xilofonjaid
a vitrinben gunnyasztanak;
ó mily kár értük.
Ingatag alibijeid csapóajtajának ne lesd a nyílását,
kápráztató az, mint katonáéknál a tisztacsere.
A függöny csak utánzat,
a fészkelőt trojkára ülteti.
Ne fázz, fiam!
Hogy megy a leltározás?
Ne másold a jegyeimet! -
Lesoványítani a falragaszt, a grafithegy kiváló válóok, medúzaköpenyű sirályok pattannak rögvest nyeregbe.
Ritkán tűnsz kívülállónak, akkor is a penésztaréj kedvéért.
A szabadkőművesek alapossága,
s a turpisságod megakadályoznak benne, hogy az araszoló törmelék lerázza rólad a háncsot.
Kéjmegvonásod pörgesd csak vissza;
déltájt majd magadhoz térsz és nem győzöl szánakozni,
mivé lett a függönyrámák fürgeségét meghazudtoló toxikus örökség.
Ekkor egy furcsa kerülővel megosztod a spárgát
és százszor elismétled, hogy bérkaszárnyákban a lenvászonoldat kiönt.
Ne fázz, fiam, hanem átkozd ki a sarokreszelőket az imateremből, s kotlani
a suszterhez járj!
El ne pirulj itt nekem, mert fűrészporos lesz a legelő és a bélyegalbumok elfelejtenek tisztelegni
a felhúzó kulcs előtt.
És ne feledd el soha: lucskosságod a blöff előcsarnokában lakik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-11-22 11:16:36
Utolsó módosítás ideje: 2022-11-22 11:16:36