Ötvenhat


Ötvenhatban nyolc éves voltam.
Október 23-án apám gyalog jött haza az egyetemről.
A hallgatókat el kellett engedni.
Én másnap iskolába akartam menni, de nem volt tanítás.
A kis földszintes ház lakóiban még élénken élt
a háború emléke.
Irány a pince.
Lecipelték apám nagy fehér vaságyát.
Keresztben aludtunk rajta.
Egy vödör volt a vécé.
Anyánk naponta felment a lakásba, hogy valami ebédet készítsen
nekünk.
"Taknyos tarhonya"- gyerekszáj.


November 4.
A Moszkva téren orosz tankok álltak. A katonák nem tudták, hol vannak. Azt hitték, hogy a Szuezi-csatornánál.
Egy orosz (?) katona bejött az udvarba, és belőtt a pincelejáróba.
Anyám épp a fordulóban járt. Nem találta el.
Beindult az iskola. Volt hittan. Még az ablakon is lógtunk.
Hamar visszavonták. Csak az járhatott tovább, aki még szeptemberben beiratkozott.
És az élet ment tovább, szomorúan, reményvesztve.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-10-22 05:54:05
Utolsó módosítás ideje: 2022-10-22 05:54:05