LA FEMME (2022)

Már csak úgy tudjuk elképzelni ártatlanságodat,
sóváran, mint az áldozati bárány legelését,
minden kíváncsiság a szüzek tánca felé szemmel verés-
de Isten tenyerén lehetett napsugaras játszadozásod, mielőtt
vérszomjas istennővé dagasztottak önző vágyakozással,
mielőtt a legmagasabbra aláztak, a legmélyebbre emeltek,
és véresre táncoltatták a bokádat,
vagy gyöngyházas kis cipőbe törték, hisz minden
fényűzést köréd rendeznek, de nem neked,
csipkés gyolcsaidban védtelen vacogsz-
Bosszúból raboddá teheted, aki egy arasznyit is jobban szeret mint te őt
Bosszúból birodalmakat őrölhetsz el öledben,
mint a nagy Babiloni kéjhölgy -ki egykor voltál földanya!-
bár így leszel csak inkább kéjes veszély, alábukás, mákony, transzcendenciapótlék,
de szabad sohasem. Csalárd bosszú, csak sarkát mardosod míg az neked fejedre tapos,
s belerokkannak gyermekeid, általuk örökös lesz a viszály!
Mégis ezt kívánjuk, mert nem ismerünk más táncot a birkózáson kívül,
míg összetévesztjük az erőszakot és az erőt, az irgalom impotencia-
és erkölcsi kérdés, melyiket látom a combodon: a harisnyakötőt, vagy a vágásaidat?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-09-12 19:26:54
Utolsó módosítás ideje: 2022-09-12 19:26:54