Fából füstkarika


baltával kezében lopni indul
becsületében tudathasadás
múltja csak adó járulékteher
a munka meddő  óriásvirág

baltanyélen kérges tenyér görcse
hogy csapjon  élő lélegző fába
hasad a törzs az emberség rian
az ösztön nekivetkezve  rabol

forgács nyafog deresedő  földön
vontatott feldarabolt fatetem
barázdába önbecsülés pereg
jó gyújtós a kiszáradt igazság

füstbe ment tervek tört családi kör
középkort idéző hétköznapok
bólogató eperfa koronák
alatt avar a remény és rohad

a szolgaföldből rabszolgák kelnek
lehajtott fejű apák és fiak
széles hömpölygő folyó az ínség
pedig lehetnének rajta hidak





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-09-08 19:22:23
Utolsó módosítás ideje: 2022-09-08 19:22:23