mese habbal

hős paripa bántottan nyerít ágaskodva
celan bájitalától talán megnyugodna
kivágtat a határszélre csúfos vereségre
mert szegény párának nincs is ellensége
kitisztult a szeme máris jobban látott
könyvvel kezükben egy sokaság állt ott
történészek jogászok lapoznak a naptárban
darazsak zavartan zümmögnek a kaskában
szürke galambok a fejek körül szállnak
a pompás ló háborús kedvére golyókká válnak
incselkedik erre de leginkább arra
ujjal mutogatnak rá mintha volna szarva
ám mivel tudja jobb luxusban élni
köpönyeget forgat (bőrét páncéllal védi)
a vármegyékben a hős ispánok
meghajolnak előtte a hitványok
az ellenkezőket tollvonással nyomorba hajtja
a sokaság nem látja hogy kilóg a lólába
történetem abbahagyom végül
itt hagyom az egészet tanulságok nélkül
mondani csak annyit akartam
rothadt-sárga levél lapul az avarban






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-08-30 15:41:23
Utolsó módosítás ideje: 2022-09-01 00:49:42