Gyökerektől
sűrű életem volt, vége is talán,
képek villannak fel, egyik sem csalás.
bodzafák a kertben, orgonabokrok,
vidám labdajáték, úsztunk a folyón.
kivel emlékezzek, magam sem tudom,
sorra égbe szállnak barátok, tanúk.
mesélhetnék bármit, rossz emlékeket,
múltba csavarodik kérges életem.
nincs jövőm, csak múltam, abba temetkezem,
romló szemem olvas, unom a verseket.
anyám, apám, társam, s mind, kik elhagytatok,
fotókon láthatlak, urnában porotok.
itt feledtek - sejtem - kullogó hátvédnek,
írjak új meséket, igazat és szépet.
szóra nem nyílik szám, csak szomorút látok,
bocsásson meg nekem tarka ifjúságom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-07-22 01:51:12
Utolsó módosítás ideje: 2022-07-22 01:51:12
