Gyökerektől


sűrű életem volt, vége is talán,
képek villannak fel, egyik sem csalás.
bodzafák a kertben, orgonabokrok,
vidám labdajáték, úsztunk a folyón.
kivel emlékezzek, magam sem tudom,
sorra égbe szállnak barátok, tanúk.
mesélhetnék bármit, rossz emlékeket,
múltba csavarodik kérges életem.

nincs jövőm, csak múltam, abba temetkezem,
romló szemem olvas, unom a verseket.
anyám, apám, társam, s mind, kik elhagytatok,
fotókon láthatlak, urnában porotok.
itt feledtek - sejtem - kullogó hátvédnek,
írjak új meséket, igazat és szépet.

szóra nem nyílik szám, csak szomorút látok,
bocsásson meg nekem tarka ifjúságom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-07-22 01:51:12
Utolsó módosítás ideje: 2022-07-22 01:51:12