ÓDA


Kiülnek gyanakvásaim a gangra.
Látszerükkel kémlellek.
Vadhús gömböc!
Teremj ligetemnek,
s nőjön szirma benned
a nefelejcsnek!

Kitördelted alólam
ranglétrám fokait!
Kisbetűkkel szedted
rosszullétem rohamait –
Most lefokozlak. A gésa is egy rang.
Ostromgyűrűd, lám, tankcsapdámban pang.

Mint végtelen a végest,
kisorsolt, elejtett tisztességed.
Túlkapásaimba,
kapzsi vérem
forró kásájába most úgy olvad bele
óhajom, újságom, s ez Óda,
mint ahogy a légy donog a pókhálóban,
pók mérgével alkudozva…
Íme, bizonyságom. Akaratom béklyója. –

Nem én kapaszkodom, fényűző csillagod foglárom!
          De én, bizony, csak cédrusokkal kopaszodom…
          Csókjaimon, karjaimon, a csecsszopó
rikkancsokon Te, mint labirintus a kacskaringókon,
eligazodsz. Általam, mint tapasztalat a kudarcon
okulva nyersz, s gazdagodsz.

S miként tekintetes úr uradalmán
szegények alázata nem ejthetett csorbát,
   - védte törvénykordon -,
     s szaporítva gazdaságát,
     nem ölte el büszke báját
    sanyarú sorsa bírájának,
    én sem dúlom föl birtokodat.

   - Köt a láthatatlan egyezség víziója -.
     De elnézem, tartógerendáim pozsgásában,
     füstfelhőm délceg takarásában
     mint feszülsz fel mennyboltomra
     Te, istenek ambróziája, hogy ott üdvözülj,
     s mint antikot a reform, újjászülj!

Terített asztalodnál szoktass a kényelemre!
Rendre elsőnek kezdd el, s végezd be ebéded,
légy Te az angyal, s én az ördög! –
Megszoktam, hogy ujjad körül pörgök…
S hogy betevő falatom is Eléd térdel,
s szádat megrabolva, ízeire bontva
Téged csinnadrattával fogad, s ünnepel!

De ó, én ostoba piktor!  - Fintorod állhat utamból -,
vásznadat, lám, máris majd’ elnagyoltam!
Ecsetemen fehérséged próbája volt árnyoldalam.
S mint méhek lábán a mézpor, bibémet beporozta.
           Óh, múzsák bujdokló gyöngye!
- Ihletedért eseng ez utolsó áldozat -,
            bár ugranál Mágusod nyakába!
            Hisz lehetnél akár talizmánom is.
            S Te letéped rólam még kalárisom is!

                                                          
                                                                   1988.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-04-11 08:27:48
Utolsó módosítás ideje: 2022-04-11 08:27:48