apám

már nem karcolsz
nem sebzed meg az időt
vagy teret
maradsz mozdulatlan
örökre merev

a régi fotón még egymás mellett
de távolabb már nem is lehetünk volna

sose hittél bennem
aztán már én sem
a halmazállapotunk
a kételkedés lett

látlak minden éjjel
borostásan fekszel
az időkapszulámban

én meg ugrásra készen

a konyhaablakból bámulom a tavaszt
minden tiszta zöld fű bokor fa
kinn élet
mégis úgy látlak apám
mint tussaudi figurát
hajamba akad a csipkefüggöny
milyen groteszk látvány lehet
az én arcom elé hulló halotti lepel

alakod képe már barnul bennem
a lakk is töredezett
de mintha az ajtóban állnál
én meg mégis inkább
az ajtófélfát ölelem meg






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-03-29 19:01:10
Utolsó módosítás ideje: 2022-03-29 19:01:10