Adventi rapszódia

Hullanak fejemre sárga naspolya levelek
a fa alatt immár tíz éve kedves macskám pihen
a diófa is már csupasz a levelek betakarítva egy tág emésztőben pihennek
de a tűztövis bokor még pompázik a cseresznyefa is megmetszve
csak  állok némán majdnem szárnyszegetten ebben az adventben
pedig várakoztam  egy gyermekre aki eljött igaz nem rongyos istállóban
csak a versek kerülnek mintha leprás lennék tisztátalan! tisztátalan! kiáltom
esténként piros az ég alja az ereszcsatornából vér folyik
a szél elől kutyám is óljába húzódik meleg csontokról álmodik
én meg új verset körmölök egy adventi rapszódiát.
Hullanak fejemre sárga naspolya levelek
megviselt ez az tavasz nyár ősz is karantén szívemben elhervadtak a szavak
talán a tél feloldja bennem mindazt ami még fáj
talán a fehér hóban meglátom negyvenkét éve elhunyt anyám lábnyomát
talán unokám szemében is visszatükröződik egykori mosolyom
talán hitvesem arcáról is eltűnik a sok könny amit egykori balga tetteim pingáltak rá
talán „lesz még búza lesz még lágy kenyér”
talán az elégiákból is szonettek hexameterek ódák születnek
talán nem is olyan baljós ez az advent mint amilyennek gondolom
talán még lesz erőm szépen befejezni ezt a rapszódiát…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Eltékozolt talentumom (Hédervár, 2021)
Kiadó: Underground Kiadó
Feltöltés ideje: 2021-12-13 18:14:06
Utolsó módosítás ideje: 2021-12-13 18:14:06