Miért csorog az alkony vére

                                            „Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
                                             Éltem- és ebbe más is belehalt már.”

                                                               ( József Attila )

hetvenöt elszállt nyaram mint pokolra szállt lélek sír jajgat fogat csikorgat
nem tudja miért kegyetlen hozzá a nagy szellem miért zárta kalitkába
pedig eddig azt hitte szabadnak született akár egy madár szárnyai a nap felé viszik
csőrében szerelmek fénylenek és megpihen az Ararát hegyén de elhullajtotta az olajágat
Noé sem engedi vissza többé a bárkába repül repül tovább egymagában
nem tudja miért csorog az alkony vére miért jajdul az éjszakában egy tilinkó hangja
hetvenöt elszállt nyaram mint pokolra szállt lélek sír jajgat fogat csikorgat
elmélázik odalenn a régi tavaszokról  őszökről telekről
mikor még boldog volt a Petőfi utca húsz alatti döngölt padlójú kis bérelt házban
mikor még szalmával bélelt trozsákon nagyokat aludt a vaságyán
mikor még elfújhatta a füstös petróleumlámpát
mikor még csúzlijával kavicsokkal lődözhette a kiscsirkékre vadászó szarkát
mikor még érezhette illatát a nyitott kéményükben lógó szalonnának kolbásznak
a szomszédék kemencéjében épp kisült friss kenyérnek
mikor még meztelenül fürödhetett a Derékárok vizében
mikor még legeltethette a libákat gazdag osztálytársai teheneit
mikor még a nagytemplom kötelei  magasba röpítették
mikor még a papírrepülők kondenzcsíkjai símogatták szívét
de jaj hol vannak már gyermekkorának szép emlékei
hol vannak már a pálinka szagú vérebek
hol vannak már a lépcsőkön elszáradt rózsák
hol van már a pipacstengerben térdig gázoló ifjúság

                    ***
leltárt kellene már nekem is készítenem végrendeletet írnom nem létező vagyonomról
talán verseim és könyveim érnek még pár petákot
és nem bosszakodom többé az antikváriumokba adott
barátaimnak névre dedikált köteteimen
egykor úgyis tűzre kerülnek akárcsak szerelmeim
egy csak egy éli túl halálom majd viszem magammal boldogan
de még most negyven év fon homlokomra virágkoszorút
tudom elkísér majd az örök hazába kéz a kézben minden bűnöm megbocsátva







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Eltékozolt talentumom (Hédervár, 2021)
Kiadó: Underground Kiadó
Feltöltés ideje: 2021-12-13 11:36:06
Utolsó módosítás ideje: 2021-12-13 11:36:06