Falusi randevúk 9. Boldogság-teszt, vagy amit akartok

Ezt tanultam tőled:

Nem kell felkészülni.
Késznek kell lenni.

Csöngetnek.
Két kosztümös hölgy, egy idősebb, de nálam fiatalabb,
kezében újságokkal,
és egy épphogy felnőtt korú lány
áll a kertkapuban.

Jó napot kívánok! Á, az újságok!
Kiáltom kedvesen mosolyogva.
Jó napot! Mondják, szinte egyszerre.
Láthatóan örülnek a kedves fogadtatásnak.

Mezőberényből jöttünk, bla-bla-bla...
Kezdi az idősebb hölgy bemutatkozással a beszélgetést,
mikor a kapuhoz érek.

Ez igen! Bólintok elismerően, és bátorítóan.

Ön szerint, miért nem boldogok az emberek?
Folytatja a betanult szöveget az idősebbik.
Miért mondják azt az emberek?
Majd, ha lesz egy házam, boldog leszek!
Majd, ha férjhez megyek,
majd, ha megnősülök, boldog leszek!
Majd, ha lesz elég pénzem, boldog leszek!
Aztán mégsem azok.
Ön szerint miért?
Mi kell a boldogsághoz?
Néz rám kedvesen, várva a szokásos válaszok valamelyikét.

Én pedig arra gondolok közben.
Mi kéne?
Hát jó szex!
A szavak a nyelvemen, de nem mondom ki.
Talán a jól neveltségem tiltja?
Mi kell a boldogsághoz tehát?
Fel van adva a kérdés.

Mi? Hát a pillanatban élni.
Mondom, második gondolatként,
mosolyogva, határozottan, meggyőződéssel.

A pillanatnak? Csap le,
a könnyelműnek tűnő válaszra az idősebb hölgy.

Nem. A pillanatban. Mondom nyomatékkal.
Az élet pillanatokból áll.
Teszem hozzá magyarázón.

Szemmel láthatóan meghökken.
A másik, figyelmesen néz ránk.
Felváltva, hol rám, hol a társára.
Aki persze hirtelen nem tud mit mondani,
de kedves ember lévén, kicsi szünet után,
felnevet, s lelkendezni kezd.
Nagyon örülnek,
hogy ilyen vidám emberrel találkoztak.
Közben egymásra néznek megint, majd rám.
Megmondaná a nevét, kérem? Mondja,
még mindig mosolyogva az idősebbik hölgy.

Gillian Battle Face,
és nem teszem hozzá,
pedig a nyelvemen van, hogy
Istennő.
De gondolom.
Ebben a pillanatban hatalmas  boldogság járja  át egész valóm.
Még a szőr is feláll a karomon,
Lúdbőrzik a hátam, és a fejemen a bőr.

Ők is boldogan mosolyognak.
A hölgy átnyújtja az újságokat a kerítésen.
Rájuk pillantok.
Az egyik borítóján ez áll.
LÉTEZIK SÁTÁN?

Készüljek fel, kéri a hölgy, mert legközelebb erről beszélgetünk.
Akkor még nem tudtam a választ, de most már tudom.
Egyértelműen igen.
Az is én vagyok.

Persze, ezt nem mondhatom majd nekik,
mert nem lesznek felkészülve.
Hogyan beszélgetünk?

Egyedül maradva elgondolkozom.
Miért nem mondtam, vágtam ki bátran,
a "mi kell a boldogsághoz" kérdésre; mi kéne?
Hát, jó szex!
Hiszen a bátorságom meg volt hozzá,
és teljességgel komolyan gondoltam.

Azért, mert ha az elején" behúzok " nekik egyet,
esetleg a beszélgetés félre csúszott volna.
Nem tudnak tovább figyelni arra,
amit mondok.

Kis naiv. Ötvennyolc éves fejjel,
még mindig azt gondolom,
a szex tabu téma,
amit, ha kimondok
sokkolom vele a hallgatóságot.
Ezen sürgősen változtatnom kell!

Ja, és most jut eszembe,
tegnapelőtt szakítottál velem.



2014.11.14.- 2021.12.12.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-12-11 22:47:17
Utolsó módosítás ideje: 2021-12-12 18:12:44