ÖTVENHATOSOK

Van köztük aki már tudója régen:
jószándék-út olykor pokolba mégyen.
Hallgat tehát , ma még jobban , mint máskor ,
s pokol-kínnal tengődik nyugdíjából ,
míg szabadságot ordít bé fülébe
ötvenhat-jelen pimasz tolvajnépe.
Az ő mentsége az , hogy ötvenhatban
fiatal volt , forrófejű , tudatlan.
Jót akart akkor , de tettével mégsem
lett más  -  báb csupán az Ördög kezében.

Másik típus képernyőn magyarázza:
azt tette amit "elvárt a hazája".
Szánnivaló , mert nincsen benne szégyen ,
s nem lát tisztán még ma sem , tiszta fényben!
Tengerentúl Samu Bácsi , ha hallja ,
mosolya felvillan egy pillanatra
és lobogó bólint , csillagos-sávos:
-  Bolond jó szolgánk ez az Olcsójános!

Megint mások, azok, akik most éppen
fent forgolódnak mai vitézségben:
parádéznak bohóc-egyenruhában ,
feredőznek a Nagy Pocskondiában ,
mellett döngetnek Samura kacsintón ,
utazgatnak címeres légihintón ,
s habár a koncot tartják túl kevésnek ,
azért nagybuzgón butítják a népet.

Nemzeti egység? Igaz, együtt mentek
a megtévesztők és a megtévedtek ,
de rajtuk kívül nem kevesen voltak,
kik jelszavakon túl is gondolkodtak.
Szép jelszó mögött lehet rókaérdek ,
ha nem hiszed ,  -  ott van a jelen , nézd meg!
Ötvenhat? Nos hát , annyit egyből látni:
ünneplik  -  amíg nagyúr Samu Bácsi.
Lehet  -  sokáig , de végül , nem kétlem ,
az lesz , ami: csupán nemzeti szégyen.

/1992/





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.