KIDOBÓS PÁNIK szürrealista kispróza


Kidobós pánik riszál, riszál.
Építészeti fricskák viharkabátban.
Elméletek megbánás nélkül, a plakkokkal gyűlést szerveznek; - tegyünk létsarlót a küszöbre, s az ősi párbeszédek liánja leint!
Bár így lenne!
Mert ki tünteti fel gyászos színben az álmukban motyogókat?
S ki dönt a gömböcök szertefoszlásáról?
Hisz a penészfolt intoleráns az eltört síléccel,
s megduplázott borravaló fojtogatja a szélmalom lapátjait.
A talpalatlan nyelőgörcsök revolverként használják a víziszonyukat, ám ez érvényes azokra is, akik gombostűket
izzítanak a vákuumvámpír köldökében.
A telefonfa kidőlt.
A zsömlékkel el kellett bánni.
A karantén körbevette az utószinkronnál megbolondult jáspist.
Mostanában sokat lebzselnek a harmonikák, s a hámozott körte galaxisa migrénes.
Hiába, a hajlott kor alkalmas a barkók, s a kerek trófeák betöltésére. -
Ugye, te egészségtelenebbül étkezel
a laboráns bolháknál?...
Legalábbis én nem nézném ki belőled, hogy a becsapott farkasok által elszívott
békepipát chipkatonákra bízod.
Bizony, sugdolózásod ártalmasabb a bepólyált vasércnél,
s bronzoroszlánod sörényénél nincs kreatívabb élő szőrszál.
Nos hát, oldalazz a féllábú tücskökhöz és magyarázd el nekik, hogy nincs semmilyen tőkesúly,
csak a váratlanul betoppanó vendégek
cuclijai képzelik így. -
S akkor ők ott, az előszobában toporogván megtudták, hogy a dús telérek hatalma átkozott.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-11-29 13:25:14
Utolsó módosítás ideje: 2021-11-29 13:25:14