(talán)
elköszönt tőlünk a nyár
cefrébe csurrant
az utolsó gyümölcs leve
ínyemhez sem tapad már
hersegő körte nedve
virágözön tódul a
tátongó temetőkapun át
apám sírját rendezgetem
kötelességtudó tetteim
nem épp kegyeletteljesek
rokonok érkeznek sorban
anyámról kérdezgetnek
fájdalmai vannak — mondom —
ide sem jut el saját lábán
felvételről nézi a dekorációt
telefonban elégedett a hangja
bár az élőnek nem mindig adta
meg a köteles jóakaratot
fiatalon hagyott itt minket apám
nem lehet tudni hol
de (talán) anyámra vár
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-11-15 19:34:39
Utolsó módosítás ideje: 2021-11-16 07:44:39
