Ragadós, mint az ecet Bizarro

Csakhamar kiderül: szülői felügyeletre van szükségem, mert valahányszor
megtérek a szeretőmtől, muszáj ecetes vízbe
lógatni a lábam.
Másnap, a pásztoróra elteltével gyanútlanul hazafelé veszem az utam.
Alig nyitok be a szülői házba, egyből a fürdőszobába rontok,
de ott rögtön kiszúrom, hogy a félig telt ecetes flakon és a lavór
nincsenek a helyükön.
A szüleim viszont megértően bólogatnak a háttérben
és egy üveg viszkit ajándékoznak nekem, mondván:
- meglásd, fiam, ettől majd végleg kijózanodsz!
A drága nedű végigcsorog a fürdőszoba tarka csempéin, ahogy dühösen odavágom
a falhoz az üvegét.
- Nem és nem! Én ecetet akaroooook! - hüppögök.
Megint csak a türelmes főhajtás a szülők részéről.
Szerencsémre csengetnek, anyám rohan ajtót nyitni. Keretében egy hosszú hajú
és térdtől lefelé béna lány áll, akarom mondani: ül a tolószékében.
Csodálkozom is, hogy érte így el a berregőnket.
Tenyerén egy színültig telt lavórt egyensúlyoz, benne a tömény szer messze szaglik.
A lány, aki történetesen a szeretőm, nyomorék létére, - mint kosárból a csörgőkígyó -
köszönés helyett hirtelen felegyenesedik és anyám arcába loccsantja a folyadékot.
- Jaj, megvakultam! - kap szeplős arcához az anyám,
olyannyira csípi a szemét a maró ecet.
Apám se rest, ahelyett, hogy segítene a nején, odaviharzik a tündöklően szép
lányhoz, kikapja a kezéből a lavórt és tengerészjárással óvatosan felém kanyarog.
Rögtön kapcsolok: még maradt jócskán ecet az edényben. Jelentősen egymásra nézve bezárkózunk
mi kettecskén a fürdőszobába,
megeresztjük kicsit a csapot és máris kész a lötty.
Sebtében húzzuk le a zokninkat és jólesően, nagyokat szippantva a párás levegőből, veszünk
részt a lábáztatásban.
- Most már értem a logikád, fiam. - ver vállamra együtt érzőn a felmenőm,
miközben kint megy a műsorszám. - Te csak nem szerettél volna feltűnősködni
a jótékonyságra szakosodott sznobok körében, akik ráadásul elzárták előled
a menekülés útvonalát is…
Odakint még mindig anyám sipákol vagy ontja könnyeit. Nem érdekel.
Nagyszerűen érzem magam és apám tovább bátorít. Kell ennél több?
Ami ezután következik, arról inkább már nem ejtek szót.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-10-27 11:05:38
Utolsó módosítás ideje: 2021-10-27 11:05:38