vallomás a díványon

valahol arkangyal voltam régen
elmém börtönében
égi titkosügynök földi bevetésen
vagy csak hülye voltam éppen

szerelmes egy láthatatlan férfiba


megáradt a folyó
házakat sodort el
hidak pilléreit hasította ketté

te a parton szaladtál
én kitartottam a gáton
hiába minden visszatérő
nyomasztó álom
maradtam

még most is ott állok
sokszor elcipeltek onnan
megvertek kikötöztek
mégis visszaszöktem

nekem ez a folyó kell
tiszta vize
titokzatos örvényei
veszélyes természete

szárnyak helyett homokzsákok vállamon
hát legyen vállalom
őrzöm a partokat, védem az életet
néha tévedek, néha vétkezek
de maradok a parton
hiába öregszik arcom
fehéredik hajam
kitartok angyalok nélkül is






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-09-20 16:14:35
Utolsó módosítás ideje: 2021-09-20 16:14:35