Apát szeretem a legjobban

Apa kivitt egy nagy rétre,
hogy megnézzük a csillaghullást.
Kicsit féltem.
Hogy a fejemre esnek, és meggyullad a hajam.

A csillagok nem csillag alakúak.
És csak éjjel vannak ott.
Nappal elmennek oda, ahol sötét van.

Lefeküdtünk egy plédre,
mert megfájdult a nyakunk.
Nagyon sokáig kellett várni.
Viszketett a lábam.
Pedig hosszúnadrágban mentem,
a szúnyogok miatt. Be is voltunk fújva.

Apa azt mondta, hogy lehet,
hogy nem látunk semmit.
Figyelni kellett az eget, hogy mozog-e valami.
Nem mertem pislogni.
Mert szerintem minden mozgott.
És volt, ami el is tűnt.

A meteor olyan, mint amikor egy repülő csíkot húz.
Csak a sötétben világít a csíkja.

Apa azt mondta, hogy azért nem láttunk semmit,
mert a város mellett túl nagy a fényszennyezés.
Az autók miatt piszkosabbak a fények.

A csillagokat mindig lehet látni éjjel.
Ha nem felhős az ég.
A holdat néha nappal is.
De csak este látszik, hogy olyan,
mintha arcon harapták volna.

Engem elsőben a Szentesi úgy megharapott,
hogy be kellett borogatni.

Egyszer hallottam, hogy a Poprádi néni
meg a Kisjós néni rólam beszéltek.
Hogy milyen holdképű ez a gyerek.

Ha nagy leszek, csillagász leszek.
A csillagászok nagyon sokáig fennmaradhatnak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-08-21 07:15:20
Utolsó módosítás ideje: 2021-08-21 07:15:20