Szivtől Szivnek

Ráébredni arra, elszúrtam mindent
Elvesziteni szerelmed, életet jelent
Nézni hajód, távolodva szeli a tengert
Viszi magával, legcsodásabb embert


Keresni kulcsot, mely távolságot teremt
Kaparni mélyből, fájdalmas sírba temet
Feloldani zárat, bánatra lakatot szerelt
Mosolyból olykor, arcot komorra terelt


Elengedni múltat, bugyrára jőni szeleket
Gyógyitson kezei, túlzóan féltő szeretet
Szívünk lassan, gyógyuló mély sebeket
Oldja jeget, mely közénk dermedhetett


Tűz lobban, fázó reggelen melegitget 
Megfáradt vándor, keres békés létet
Megpihent élet, meglelé csodás menédeket
Feltekint szemmel, látja  melengető fészket 


Nehéz diktálni, hevesen dobbanó szivnek
Szabályt szegni, észnek vagy kéznek 
Megvédeni létet, szivek egymásnak élnek
Hallani szót, valóban bocsánatot kérnek 


Elcsuklott hangjaim, lassan végeighez érnek 
Elejtett szavak, tán révbe érnek 
Nyitott kapuk, remélik lábaid belépnek
Megérezvén tényleg , szép útra térnek 













Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-03-15 08:42:01
Utolsó módosítás ideje: 2021-03-15 08:42:01