Állambácsi mérleghintája

(kormányzati karikatúra)

Nyugaton teasütemény
mellé tálalt közröhej
Magyarország, a százados
európai őrhely.
Kiment néhány jó emberünk,
fittek, ügyesek, bátrak,
kiment mennyi büszkeségünk,
derék, hithű elvtársak.
Üss a szegény szenvedőre,
annak fáj, kinek vastag a bőre.

Ránk férne az ősi mondás,
hogy utolsókból lesznek az…,
mert a lendületben vagyunk,
hát bizony, sovány vigasz.
Hasznára van az országnak,
ha érvelőkkel teli,
de a népet a bajoknak
megoldása érdekli.
Üss a szegény szenvedőre,
annak fáj, kinek vastag a bőre.

Cselt vetnek az országházban,
a ravasz sunyi-féle
riposztot ad, bőszen kontráz,
s ezzel el van intézve.
Ez ötven, azt viszem százért,
visszhangos a parlament,
ez a nyavalyás ellenzék
megint az agyamra ment.
Üss a szegény szenvedőre,
annak fáj, kinek vastag a bőre.

Vidám vasárnap délután,
jogging, fagyi meg viccek,
aranyos, drága polgárok,
mi a fenét képzeltek?
Viszki-kóla csúcs jó áron,
kultúra, illem; MESE!,
nem lesz kánaán határon
túl, meg azon belül se.
Üss a szegény szenvedőre,
annak fáj, kinek vastag a bőre.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Vágóhídi politika