krizantémok

úgy nyolcéves lehettem
mikor először láttam halottat
alig ismertem
a szomszéd tanyán élt
néha elküldött nagyanyám hozzájuk
frissen fejt meleg tejért
szép arcú nyugodt öregember volt
fehér szobában fehér ágyon
szebb volt mint életében
arcán a ráncokat kisimította a béke
körülötte krizantémok fejlehajtva
és ideges lángokkal
lobogó gyertyák égtek
tán hogy jobban lássa művét az isten
de a ki- bejárkáló
síró asszonyok rontották a képet
elűzték a haláli boldog szelídséget
néztem az öreget
mellkasa beesett
mozdulatlan volt
mint hajnalban a tenger
a halál elkapta
mint vadkacsa a vízen lebegő kenyeret
úgy éreztem valaki észrevétlen
térdemre tette a kezét és
azt suttogta majd te is
de előtte még rengeteg vadkacsa
és rengeteg falatka kenyér






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-12-11 20:50:02
Utolsó módosítás ideje: 2020-12-11 20:50:02