DILEMMÁK NÉLKÜL

Tojásmozsaram híg, elejétől fogva az
és nem jöhet értem a bába,
honnét tartózkodom: nem vihet el a bálba,
vastag palákkal és páfrányokkal barátkozom,
a tejfölt lekörözöm,
s ami megfenyíthet, sem érdekel, mert érdektelen vagyok,
túlzásba nem esek, ha így nyilatkozok: a nyelvem helyén nincs fenyíték,
meg merem dicsérni az örömteli csillogást szemedben,
az, hogy itt vagy mellettem, az féktelenül jó,
a varázs, mit rád idéztem, hatékony,
a kihangosítás itt sterilebb,
s a habozás nem késztethet merevebb válltömésekbe,
igen, Ő a fröccsenés-gátló serpenyő,
azt a részt emeli ki belőlem, ami a legértékesebb,
masszívan sok időt töltünk együtt,
kalandok, amik a narancsbőrt feledtetik, felkészülnek, ha új kanyarok jönnek,
de újra kell ismerkednünk a colostok hitszegésével
és párnánk alá nem rakhatunk dinamitot,
mi kirobbanna belőlünk, az kockázatos lenne,
mi ellenünk felcsigázná az összetartozást, az gyáva és rögtön
engedne a súgónak,

tojásmozsaram híg, a végletekig az,
tehát kerülendő számomra
az eolhárfa jajongása,
mert magas hőfokon izzanak itt a mohikánok,
s a térzsákból néha kiperegnek a hunyók relikviái,
talán szeretnének magzatpóz-mániánkban turkálni,
ilyenkor a pizzasütő-formába tesszük
a stílusikont,
s nem kérdőjelezzük meg a záradékok kombinációját,
hanem fesztelenül fagyizni megyünk
vagy nekifeszülünk nap, mint nap, minket aktívan tartó feladatainknak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-05-09 17:27:16
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-09 17:27:16