Az első tánc

(Virágnak)

mi atyánk
ki a mennyekben vagy
szólok most hozzád
jó uram

mikor elvetted tőlem őt
mennyire gyűlöltelek
forrt, egyre csak forrt bennem
a kénsavas indulat

a jó, a szerető isten
ilyet nem akarhat
okádtam rád
a fertelmes szavakat

ha kevés a létszám
hiány van odafenn
mért nem vittél engem
megfáradt vénembert
oszthattad volna nékem a "kegyedet"

vagy legalább üzentél volna
sátánnak, hogy forrásban lévő víz
várjon egy üstben odalenn

még madárka csontjait
sem láthattam
úgy fúttad el őt
mint kerge szél
a száraz levelet

aztán csak üvegfiolákra
emlékszem
meg arra, hogy
bekapok valami
ócska szereket

mert féltem is tőle, dicső, jó uram
meg bevallom, nem akartam azt sem
hogy erekcióval lássák, gerendáról
levágott koszvadt testemet

kórházi ágyban ébredtem
egy paraván mögött
– ki tudja, mikor? –
katéterrel
a lábam között

ahogy rámtaláltak
a konyha kövén feküdtem
húgytócsában, ahogy mondták
s én elhittem nekik készségesen

mikor bejött hozzám
milyen szép volt az én fiam
kedves arca, az ápolt kezei
ha láthattad volna dicső, jó uram

az idilli zárt osztály
futott át agyamon
röhögtem magamban
az idill szón magamon

ő egészen mást láthatott
jól vagy apa, kérdezte
de már fordultam is el
hogy ne lássa
mi az, mi bánthatott

hát így történt
dicső, jó uram
kiöntöttem néked a szívemet
hosszú volt az utam

s akkor szárnyaid alá vettél
mint vásott kölyköt, mikor
átölelnek, úgy neveltél
míg hullt bennem a hó
künn sütött rám a nap

talán fényben élek ismét
arcom az ég felé fordítom
kezdem hinni most már
hogy a táncrendjében
én is ott vagyok

add, hogy első táncát
– keringő? hát legyen az –
nékem adja, uram
és újra hallhassam azt: apa
de jó, hogy velem vagy






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-02-16 15:41:11
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-17 11:01:45