a szél örökkévalóságáról avagy én és a bakonyi fennsík
taszított rajtam mielőtt tovább ment
gondoltam most is rosszkedvű blazírt
aztán hozzám vágott egy ágat hogy lássam
uralja most is a tájat
majd elszaladt s mikor felért megrázta
jól a hegy zászlaját
ej micsoda győzelem
habár az már rég nem tűnt olyan magasnak
egykor úgy láttam óriás
bozótja rejtek volt mentsvár ahol
megbújtak télen a vadak most védtelen
sötét és magára hagyott
hallom a puskakattogásokat
az irtásközök is messziről látszanak pedig
takarná köddel magát
majd hatvan nyaramból negyvenet itt hagyok
jó lesz e cúgos helyen
csak dobálja szét a szertelen
meglehet
kihajtok egyszer
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-01-20 00:25:46
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-20 19:27:02
