csak habzó állóvíz (reflexiók III.)

hétköznapok nyelték el kertjeink

kibomlott sörényű füzek
feleselő patakbeszéd
romlatlan, zsenge hajtások
beavatási tánca helyett
most fakósárga tarlók
fojtott szélcsendje üzekedik csak
sercegő szünetjelekkel

itt a buborékban
még látszunk, de meddig
van határa óvatos
semmitmondásainknak
hány holdnyit kell kerülni
a rettentő meglepetésig

még és még és még és még
és jönnek mind, a kert után
a rágatlan időszeletek,
ömlesztett órák, percfelfújtak is
kihűlt ünnepek maradékaival
töltekezik, néha felböffent
valami régit
jelentős, szép remegések
sejtelmeit nyeli vissza
lassan kiszorít
a semmi salakja
mi következik most
purgálás vagy purgatórium
farzsebben bicska
vagy ínyhúson olvadó kristályok
porok

fekete rózsabokor bólint
a túloldali kertben
igen, ti vagytok azok
vaksi, féktelen közönyösség
mindennapok






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-01-11 15:58:52
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-11 15:58:52